Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért

Ajánlom figyelmetekbe a Bercsényi Kisvendéglőt, amely a Móricz Zsigmond körtér közelében kínál finom menüket és családias kiszolgálást, s amely a Hajléktalan Tehetségkutató első három helyezettjének díját felajánlotta:

http://www.bercsenyikisvendeglo.hu/

Köszönjük!

Pethő Gábor verse (Tehetségkutató 2.helyezettje)

Várlak.
Bátor hittel
Csüngve ígéreteden:
Sokáig maradsz.
Legalábbis többet
Ötször hatvan másodpercnél,
Amennyit általában
Kimérsz nekem.
Lesem az órát,
Fülelve
Azt a nagyon halk
Kopogtatást az ajtón.
Kiszűrve az utcazajból
A csengő hangját.

Megjössz.
Pillanatok törtrésze alatt
Szétpereg az idő,
S többször hallom hangod,
Miközben a mobilodon tárgyalsz,
Mint amikor
Rám sem nézve,
Magad elé
Hozzám beszélsz.
Bocsánatot kérsz,
Protokoll bocsánatot,
Fel sem fogod
Mekkora ajándék
Lecsendesíteni az emlékeket.

Együtt, mert közösek, ismered
Te is, én is
Panelbéli napjainkat.
Ne öltöztesd rózsaszínbe,
Alatta korom, tudod.
Lehet, neked könnyebb
Szállóigékkel a föld felett járni,
Akkor megértelek.
Temesd az arcod
Régi fényképalbumokba,
Dédelgesd az emlékeidet,
Fesd át- de rajtam
Nem fognak a színek.

Csak faltól falig
Tudunk szeretni,
Az ajtón túl maszkok,
Idegrángás és túlfeszültség,
Másnap mégsem
Tárcsázzuk egymást.

Faltól falig
Fáj a szó,
Kimondatlanul belénk szakadva,
A sok „miértre” a válasz
Legfeljebb
Padlóra vetülő fanyar mosoly.

Csak faltól falig
Frontális szobrokként,
Átmosódva pár odavetett jókívánsággal
Távozunk,
És kipipáljuk a jegyzetfüzetben-
Megtettünk minden tőlünk telhetőt…

Itt az ideje, hogy a 3H projektcsapat köszönetet mondjon a gálaest közönségének, vendégeinek, akik olyan szeretetettel sugározták be a színháztermet, hogy világításra aligha maradt szükség.

Köszönet illeti a válogató zsűri tagjait, Dr.Kenyeres Zoltán, Buday Katalint, Szirtes Jánost, valamint a gálaesten zsűriző Szabó Győzőt, Köllő Miklóst és Benk Dénest.

Hálával tartozunk az este támogatóinak, Vecsei Miklósnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a Bercsényi Kisvendéglőnek, a TESCO-nak, a Rubiconnak és a Mathias Corvinus Collegium hallgatóinak, akiknek a díjazottak ajándékait köszönhetjük.

Külön köszönet illeti a sajtó képviselőit is, akik érdeklődéssel és odafigyeléssel fordultak a versenyzők felé. Gratulálunk az AHA-színpad fergeteges előadásához és az UNDERDOG zenekar kitartó muzsikálásához. Hatalmas köszönet Varga János Jamesnek, hogy elutazott hozzánk Pécsről és dalával remek hangulatot varázsolt a gálaestnek.

És végül, vastaps jár a versenyzőknek és az önkénteseknek, akik nélkül ez az este nem valósulhatott volna meg.

És most már beszéljenek helyettünk a képek...

HHH Orsi, Viki, Lorka, Sári

Kedves Olvasóink!

Itt az ideje, hogy számotora is kiderüljön a Hajléktalan Tehetségkutató végeredménye.

Válogató résztvevői: BALATONI GÁBOR, LEÉ JÓZSEF, TÓTH OLIVÉR, INOKA KÁROLY, BRAUN T.LÁSZLÓ, EJER ISTVÁN, SZABÓNÉ DOMOKOS ANDREA, KERESZTESI ISTVÁN, HORVÁTH KRISZTIÁN, PUSKÁS LÁSZLÓ

Döntősök: BALOGH ZOLTÁN, BÁNYAINÉ GULYÁS ÉVA, VESZPRÉMI GÁBOR, NAGY ZSOLT, DVORCSÁK GÁBOR, KOVÁCS ISTVÁN

Különdíjasok: TÓTH RAJMUND, POLLÁK LÁSZLÓ

Szívből gratulálunk minden résztvevőnek!

13.00 és 17.00 között zajlott a várva várt válogató, amelyen 28 fedél nélkül élő művész mérettette meg magát. A produkciók nagyon sokszínűek voltak, és a zsűri egyetértésével bátran elmondhatom, hogy igazi tehetségekre leltünk.

Akiket érdekel, hogy kik is ők, és mennyire tehetségesek, azok jöjjenek el a közönség soraiba csütörtökön este 18.00-ra az Akadémia utca 1-be (Széchenyi tér sarkán, Közterület-felügyelet épületében találjátok).

Ahhoz, hogy igazán nagy élményt jelentsen ez mindannyiunk számára,meg kell töltenünk az egész színháztermet, úgyhogy gyertek és hozzátok el barátaitokat is. Jelszavunk: Légy részese az élménynek, amit Te magad teremtesz!

Sokan kérdezik meg tőlem az elmúlt egy évben, hogy miért csinálom mindezt. Miért próbálok önszántamból segíteni a hajléktalanoknak? Miért töltöm több órámat azzal, hogy velük beszélgessek?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem fordult meg az én fejemben is.  Hogy néha nem volna egyszerűbb csak a lábamat lógatva semmin sem gondolkodni, ahelyett hogy azon agyalnék, mi hasznosat tudnék tenni. Ez főleg abban a kezdeti szakaszban jár folyton az ember fejében, amikor szinte mindenhol elutasításba ütközik jótékonysági kezdeményezésével. „Sportolókat, állatokat, gyermekeket támogatunk, a hajléktalanok nem tartoznak a profilunkhoz.” „Sajnos, erre az évre elfogyott a támogatás, de a következőre is állandó partnerekkel dolgozunk.” „Igazán szép kezdeményezés, de sajnos segíteni nincs kapacitásunk.” És persze nem tehetek mást, mint tudomásul veszem, hogy egy idő után telítődnek az emberek a kérésekkel és kapásból elutasítanak minden hasonlót.

Aztán jöhet-e nagyobb pofoncsapás, mint amikor épp az gázol az ember lelkébe, akinek segíteni próbál. Ez történt velem is. Egy bevásárlóközpont előtt várakoztam egy barátnőmre, tele voltam pakolva táskákkal és a jövő héten esedékes vizsgámhoz való vaskos kötettel. Odalépett hozzám egy alkoholszagú, dülöngélő, magát hajléktalannak valló, termetes férfi és pénzt kért tőlem. Közben egy flaskát lóbált a másik kezében. Kedvesen rámosolyogtam, és mivel tudom, hogy óvatosan kell kezelni a hasonló helyzeteket, ezért finoman visszautasítottam kérését. Erre még agresszívabbá válva megismételte követelését. Ebben az esetben nyilvánvaló volt, hogy nem aprópénz adásával teszek jót az illetővel, így elismételtem neki, hogy „elnézést, de nem”. Erre közölte velem, hogy ha nem adok pénzt, akkor elvesz valami mást, és kitépte a könyvemet a kezemből.

Ez alatt a pár pillanat alatt tömérdek gondolat futott át a fejemen: elvette a könyvtári könyvet, pár nap múlva vizsgázom és ez az utolsó lehetőségem, hogy letegyem a vizsgát, nagyon drága a könyv, nem tudnám kifizetni a könyvtárnak, vissza kell szereznem. Már legalább tizenöten álltak körülöttünk, de senki sem óhajtott segíteni. Ezen nem lepődtem meg, pár éve már megtanulhattam szociálpszichológia órán, hogy minél több ember van körülöttünk, a felelősség annál inkább megoszlik. Így szinte reflexszerűen fogtam és visszavettem a könyvet a férfi kezéből, aki erre szitkozódni kezdett és amint meg akart ütni, elszédült a lendülettől és elesett.

A helyzetet maradandó fizikai sérelmek nélkül, a könyvemmel a kezemben megúsztam. De utána egész nap csak azon rágódtam, hogy miért történt ez az egész pont velem. Aztán rájöttem. Nem volt különösebb jelentősége annak, hogy épp velem történt meg ez az egész. Annak viszont van jelentősége, hogy hogyan dolgozom fel és mit kezdek vele. Találok egy megfelelő indokot, hogy miért hagyjam abba ez egész jótékonykodást? Hiszen sokan ezt teszik, egy-egy traumatikus élmény kiváló kifogássá válik, hogy miért ne segítsünk többé, és ezt senki sem meri megkérdőjelezni. Engem nem hagyott a lelkiismeretem hasonlóan vigasztalódni. Hiszen éppen ezért kell megújult erővel próbálkoznom, hogy segítsünk a fedél nélkül élőknek. Hogy ne kelljen idáig jutniuk, hogy egy fiatal nőt akarjanak bántani a nyílt utcán.

Kérdőjelezze meg bátran mindenki azt az élményét, amikor eltökélte, hogy úgyis felesleges segíteni nekik. Sokan mondják: „akartam neki kaját adni, de el sem vette, mert csak a pénz kellett neki”, „láttam amint rögtön alkoholt vett rajta”, „úgyis leadják a pénzt a munkáltatóiknak”, stb. Nem az aprópénz az, ami kisegíti őket, hanem az odafigyelés. Egy-egy figyelmes kérdés, hogy mire volna szüksége, hogy érzi magát aznap. És igen, lehet, hogy lesznek páran, akik kapásból elutasítják. De vajon miért teszik? Valószínűleg azért, mert nem szokták meg az önzetlen gesztusokat életük során. Lesznek azonban olyanok is, akiknek ezzel megszépítjük a napját, és erőt adunk számukra. És ezért megéri! Mert ha adunk, akkor mindig kapunk is.

HHHOrsi

Jövő héten kedden, egészen pontosan 13.00-tól kezdetét veszi  a 3H-projekt Hajléktalan Tehetségkutató Válogatója. A beérkezett jelentkezések alapján a legtöbben vers- és prózamondás kategóriában indulnak majd, de akadnak az indulók közt zenészek és énekesek is.

Ha ismersz a környezetedben tehetséges fedél nélkül élő vagy régebben hajléktalan tehetséges embert, akkor itt az ideje, hogy még gyorsan szólj neki, hogy várjuk a Máltai Szeretetszolgálat Bem-rakparti épületébe (Batthyányi téri metrómegálló mellett lévő vöröstéglás épület) a válogatóra.

Ha Te magad szívesen segédkeznél (önkéntesként) a válogató lebonyolításában, akkor fordulj hozzánk a 3h.projekt@gmail.com címen. Ha nem érsz rá, viszont szívesen segítenél, hogy megjutalmazzuk a versenyre nevező fedél nélkül élő művészlelkeket, akkor állíts össze egy ajándékcsomagot, amit mi átadunk a nevedben. Milyen meglepetésnek örülnének? Ugyan olyannak mint Te! Finom csokinak, édességnek, bkv jegynek, levespornak, gyorsan elkészíthető ételnek, stb. Ezzel kapcsolatban írj az egyed.laura327@gmail.com címre. Ha inkább egy kisebb összeggel támogatnád a díjazást, akkor írj a kovac.orsolya@gmail.com címre.

És hogy miért mindez? Mi értelme van egy-két kellemes órát okozni valakinek?

Azért mert mindannyiunkat ez tesz boldoggá. Egy-két kellemes óra az életünkből, amire akkor is vissza tudunk emlékezni, amikor szomorúak vagyunk vagy úgy érezzük, hogy semmi értelme mindannak, amit csinálunk. Adjuk meg a lehetőséget a fedél nélkül élőknek arra, hogy a zsűri részéről értékes tanácsokkal gazdagodjanak, hogy az önkéntesek részéről sok figyelmet kapjanak, a közönség pedig érdeklődéssel figyelje az igazán magas színvonalú produkciókat. Legyen nekik és nekünk egyaránt felejthetetlen élmény!

Vasárnap estémet az AHA-színpad próbáján töltöttem a Vöröskereszt Madridi úti hajléktalan menhelyén. Mondanom sem kell, nagyon kíváncsi voltam mi sül majd ki ebből. Egy biztos, feladták a leckét, hogy azt a hangulatot képes legyek szavakkal megjeleníteni, amit ott átéltem. Azért megpróbálom.

A szereplők közt irigylésre méltó az együttműködés. Egymásnak tükröt mutatnak, hogy tudjanak csiszolni egy-egy hangsúlyon, mozdulaton. És amikor valaki bakizik, akkor együtt nevetnek amíg csak bírják. És mindemellett igazán tehetségesek. Odaszögezik az ember figyelmét a színpadra. És bevallom, mikor végigpróbálták az aznapra szánt jeleneteket, alig bírtam magammal, annyira érdekelt a darab folytatása.

Utána volt alkalmam megismerkedni az egyik szereplővel, aki szociális munkásnak tanul és szabadidejében együtt játszik a társulattal. Egészen elképesztő volt az az erő és elhivatottság ami belőle áradt. És megfogalmazta azt a gondolatot, ami szerintem nemcsak korán mutat túl, hanem üzenete minden segítő szakmában dolgozó emberre nagy hatással lehetne. "Nekem nincsenek elvárásaim a hajléktalanokkal szemben. Örülök, ha elmesélik aznap mi történt velük, örülök, hogy ha fejlődnek valamiben. De nem várom el, hogy megváltozzanak és azonnal munkát, lakást találjanak maguknak. Nem számít miért kerültek ide, a lényeg, hogy elfogadjuk őket, ne pedig elvárások tömkelegét támasszuk feléjük."

És milyen igaza van! Sokkal többet segíthetünk azzal, ha szeretetünkért cserébe nem támasztunk feltételeket és elvárásokat. Mások világát nem tudjuk megváltani, de erre nincs is szükség. Mindenkinek meg kell adnunk a lehetőséget, hogy saját maga világát igyekezzen rendbe szedni. És ezzel mindannyiunknak van épp elég dolgunk.

És hogy miért adtam ezt a fura címet? Azt hiszem, ezt megmagyaráznom tényleg felesleges.

HHHOrsi

Aki ismer engem, tudja, milyen fontos számomra az étkezés, táplálkozás. A 3H-projektben is rám lett bízva az ételek, italok beszerzése a rendezvényre. Mi másról is írhatnék? :)

A 3H-projekt tagjaként alkalmam nyílt megismerni a hajléktalanok étkezési szokásait. Oké, ez a mondat így egy kissé túlzás, de ha belegondolok, sajnos igaz is... A „Zsíros”-ba, azaz a Széll Kálmán téri reggeliző helyre látogattunk el még tavasszal. A rászoruló emberek itt kaphatnak reggelire zsíros kenyeret és egy kis kávét, sokaknak ennyi akár az egész napi betevőjük!

A látogatás számomra egy teljesen sokkoló élmény volt. Először is, mikor bementünk a lányokkal, a sorban álló emberek mosolyogtak ránk! Életemben nem láttam még hajléktalan embert mosolyogni, tényleg! Biztosan látták rajtunk, hogy olyan fiatalok vagyunk, akik érdeklődnek a problémájuk iránt, és ez talán jól esett nekik... Vagy régen láttak közelről fiatal lányokat, nem tudom... De már itt furcsa volt a helyzet. Aztán bent még több ember volt, mint kint, és mindannyian zsíros kenyeret ettek. És örültek neki! Két zsíros kenyér és egy kávé=reggeli, és a legtöbbjüknek gondolom + ebéd+ vacsora.

Ez elég szomorú belegondolva, hogy sokunk félredobja a zsíros kenyeret, míg más tényleg csak azt eszik. Egy hölgy elkezdett beszélgetni velünk, ha tovább ott maradunk, biztosan az élete történetét is megosztotta volna velünk. (életút-felvevők, biztosan sok dolgotok lesz!) Aztán egy férfi odament az ételosztópulthoz, és megkérdezte, kaphatna-e repetát, mert munkába indul. És nem tudtak neki adni, azt mondták, várjon, esetleg a maradékból majd kaphat. De mivel mennie kellett, elment a férfi, 2 szelet kenyérrel és egy kis kávéval a hasában, fizikai munkát végezni. Ennyi táplálékkal!! Én szoktam reggelizni, de már délelőtt 10-kor kopog a szemem, és már eszem a tízórait, mert ki nem bírnám az egész napos lóti-futit máskülönben. Pedig még csak fizikai munkát sem végzek!

Úgy jöttem ki erről a helyről, hogy ez igazán szomorú, habár nagyon sok ember még ennyihez se jut hozzá. Ez tarthatatlan, valamit tenni kéne.

Nem sokkal később a 4-6 vonalon utaztam. És valami nagyon furcsa történt. Felszállt egy feltételezhetően hajléktalan férfi a kutyájával, és pénzt kéregetett, ezzel a szöveggel: „Kérem, adjanak egy kis pénzt, a kutyámnak szeretnék belőle ételt venni!” Persze, gondoltam, biztosan azért magának is venne ételt abból a pénzből, éhesnek tűnik. Hátha most segíthetek! Éppenséggel volt nálam egy szendvics, de már tudtam, hogy nem akarom megenni. Barna, úgynevezett „favágó-kenyér”-ből csináltam, volt benne margarin, csirkemell sonka, és trappista sajt. Mikor odaért mellém a férfi a kutyával, megkérdeztem tőle: „Elnézést, van nálam egy szendvics, azt elfogadja?” – gondoltam hátha megenné a kutyus. Ezt a választ kaptam: „Nem, köszönöm, kisasszony, próbáltam, de nem eszi meg!” „....”-erre a mondatra épp ennyit tudtam reagálni.

Míg az egyik kér, de neki nem adnak, a másiknak adnak, ha kér, de az nem fogadja el.

Hogyan tegyen az ember valami kicsi jót?

(A fent említett esetek tényleg megtörténtek, bármilyen egyezés a valóssággal nem a véletlen műve, talán a sorsé ;) )

HHHLorka

És most, eljött az idő, hogy lerántsuk a leplet a Hajléktalan Tehetségkutató Gálaestjén az egyik zsűri szerepét vállaló magyar híresség kilétéről......

https://www.youtube.com/watch?v=ZanwaAylKmI

Amikor először hallottam a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért Hét projektjétől, nem voltam valami bizakodó. Vajon mit takar egy ilyen hangzatos elnevezés? Mi, egyszerű egyetemisták mit is tehetnénk egy olyan komplex probléma esetén, mint a hajléktalanság? Aztán körvonalazódni látszott a tehetségkutató gondolata, és úgy éreztem, hogy igen, ebből lehet valami. Valami, ami ugyan meg nem szünteti a problémát, s ezt nem is lehet elvárni egyetlen rendezvénytől, hanem egy kicsit közelebb hozza hozzánk a hajléktalanokat, s megmutatja, hogy igen, köztük is vannak rendkívül tehetséges emberek, akiket érdemes felkutatni. Számomra valódi meglepetés volt, amikor kiderült, hogy komoly zenekar, s számos fellépést a háta mögött tudó színjátszó csoport is összeállt hajléktalanakból. Ráadásul ők is eljönnek gálaestünkre, s például szolgálhatnak társaik számára.

Mint azt már említettem, egy rendezvény nem fog mindent egy csapásra megoldani. Sajnos másnap ugyanúgy lesznek fedél nélküliek az utcán, ám remélhetőleg mi már más szemmel fogunk rájuk tekinteni, s ami még fontosabb, a tehetségkutatón résztvevők egy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, ami kapaszkodót tud nyújtani nekik a későbbiekben is. Egy kapaszkodót, mely rossz pillanataikban kihúzhatja őket a reményvesztettség és beletörődés fogságából.

HHHViki

http://hajlektalanokert.blog.hu/media/image/3H/3H plakat(1).jpg

Örömömre szolgál, hogy bemutathatom Nektek a Hajléktalan Tehetségkutató Válogatójának egyik zsűritagját, Kenyeres Zoltán Széchenyi-díjas irodalmárt. Ezúton is köszönjük, hogy vállalta a felkérést!

Ajánlom figyelmetekbe:

http://sites.google.com/site/kenyereszoltan/

HHHOrsi

Miért is érdemes többek között velünk tartani október hatodikán?

http://www.hajlektalanszinhaz.eu/

 Jelentkezni lehet:

Heinik Sáránál -hsari91@gmail.com – „életút felvevőnek” és „gesztus felelősnek”

Egyed Lauránál  - egyed.laura327@gmail.com – „önbecsülés-növelőnek”

Szerencsés Viktóriánál - szerencses.viki@gmail.com - jelentkezőnek a tehetségkutatóra (feltétel: hajléktalan, volt hajléktalan, hajléktalanellátással foglalkozó szakember, önkéntes)

Kovács Orsolyánál – kovac.orsolya@gmail.com – bármi egyéb információért

Sok-sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a közönség soraiba október 6-ára!

A helyszínről és további tudnivalókról pedig http://www.facebook.com/event.php?eid=140539779374752 oldalunkról juthatsz további információkhoz.

3H-projektcsapat

Régóta gondolkodsz már azon, hogy szívesen végeznél önkéntes munkát?

Szeretnél segíteni az utcán és menhelyeken élő hajléktalanokon?

Kipróbálnád magad egy felelősségteljes és nagy empátiát igénylő feladatkörben?

Ha igen, akkor köztünk van a helyed!

A feladatkörök, amelyre várjuk a te jelentkezésed is:

-          életút-felvevő, szerepe, hogy a tehetségkutató válogatója alatt elbeszélgessen egy-két résztvevővel és feljegyezze annak életút pályáját

-              önbecsülés-növelő, szerepe, hogy a válogató vagy a gálaest napján odafigyeljen a jelentkezők igényeire, megkínálja őket frissítőkkel, oldja beszélgetéssel a vetélkedő miatti feszültséget

          gesztus-felelős, szerepe, hogy a belépődíj-gyanánt hozott könyvekért cserébe helyükre kísérje a vendégeket, ill. begyűjtse a díjakat

Egy kis ízelítő a tehetségekből:

http://www.underdogzenekar.hu/