Nem igazán tudtam sokat segíteni az előkészületekben. Ami azt illet körülbelül két nappal a döntő előtt hallottam erről a kezdeményezésről és ekkor már jóformán nem sokat tudtam tenni érte. Illetve valamit mégis. Azt mondták, hogy több hajléktalan költő van, akiknek a verseit elő kéne adni, mert ők nem szeretnék. Mivel mindig is imádtam szerepelni azonnal kaptam a lehetőségen és elvállaltam. Nem tudtam kinek a verse lesz, milyen lesz a szöveg, milyen hangulatú lesz, és milyen stílusban adjam elő… próbáltam felkészíteni magam és felszabadulni. Csakhogy ahogy egyre közeledett az én időm… egyre feszültebb lettem, és ezen sajnos az sem segített, hogy a verseket fél-háromnegyed órával a fellépés előtt kaptam meg, ráadásul igen bonyolult, hosszú művek voltak. Ám ez nem számított… csak arra tudtam gondolni, hogy én ezt az embert a győzelemig akarom juttatnia verseivel és mindent meg fogok tenni ennek érdekében.
Memorizáltam (de szerencsére lehetett papírról olvasni) és igyekeztem mindkét versnek más, egyedi stílust teremteni, ami illett a hangulatához. Közben találkoztam a szervezőkkel és a fellépőkkel is. Mindenki kedves és ügybuzgó volt. Mindenkinek egyaránt fontos volt ez az este. Közben jobbnál jobb produkciók következtek egymás után, míg végül eljött az én időm.
Magamat nem értékelném, hiszen elfogult vagyok, de maradjunk annyiban nem feltétlenül sikerült minden úgy, ahogy terveztem és ez egy csöppet letört. A zsűritől kaptunk (merem így mondani, hogy mi) hideget és meleget egyaránt. Elkenődtem, mert nem tudtam teljesíteni a célt, amit kitűztem magamnak és ez kissé rányomta bélyegét az est többi részére. Akit én képviseltem, nem lett győztes. Ám egyre csak csodálatos előadók és előadások kerültek színpadra. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen van, ha nem látom saját szememmel. Mindenképpen a legpozitívabb csalódás (ha lehet így fogalmazni) amit valaha átéltem. Sokat tanultam és örülök, hogy ott lehettem. De az est fénypontja számomra csak azután következett.
A végén mikor visszaadtam a szöveget az írónak kezet fogtunk és azt mondta: „Szerintem az ennui-t nagyon jól adta elő. Nekem nagyon tetszett.” Hirtelen boldog lettem. Annyira örültem, hogy legalább ennyi kis örömöt tudtam szerezni, hogy élvezetet nyújtott számára saját versének színpadi visszatükrözése. Nagyon jó érzés volt.
HHHMárk
