Motiváció, avagy egy valódi lehetőség a kiteljesedésre..
54 éves gépésztechnikus vagyok. Négy lányom és egy unokám van.
17 év után váltunk el 2008-ban. A hitelek, kölcsönök, egyéb tényezők miatt elúszott a közös otthon.
2011 nyaráig albérletben laktam, aztán a teljes munkanélküliség a Vöröskereszt rehabilitációs részlegéhez kényszerített.
Néhány éve írok verseket és prózát (közel 300 verset írtam), képeket készítek, és még mindig zenélek. Még sem teljes az életem, mert nincs állandó munkám, a létfenntartásom teljesen bizonytalan.
Amikor felajánlották a képzésben való részvételt, azonnal igent mondtam!
Rögtön tudtam, ez az a feladat, munka, amit tudok és szeretnék csinálni.
megjelent előttem egy tiszta, világos cél….munkám lehetne, megélhetést biztosítana és egyúttal segíthetnék hasonló sorsú embereknek.
Számomra a mostani lét csak kényszerű, átmeneti állapot. Tudom, hogy kitörök ebből a kilátástalan helyzetből, ledöntőm a falakat…
Egyedülálló projekt és nagyon nagy szükség lenne rá.
Még több képzést, oktatást is vállalnék, hogy igazán profi lehessek ebben a munkában. Azt is belátom, hogy most ez egyszeri lehetőség volt, de a magam szerény lehetőségeivel is azon dolgozom, hogy valahol, valakik felfigyelnek erre a speciális tevékenységre, és támogatni fogják, felkarolják ezt a nem mindennapi kezdeményezést.
Valódi és hosszú távú munkalehetőség és akár karrier is lehet ebben a projektben. Biztos vagyok benne, ha támogatást kapna ez a néhány Ember, és az amit csinálnak, nagy lépést tehetnének a felemelkedés felé, úgy, hogy másokon is segítenek
Veszprémi Gábor
