Amikor először hallottam a Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért Hét projektjétől, nem voltam valami bizakodó. Vajon mit takar egy ilyen hangzatos elnevezés? Mi, egyszerű egyetemisták mit is tehetnénk egy olyan komplex probléma esetén, mint a hajléktalanság? Aztán körvonalazódni látszott a tehetségkutató gondolata, és úgy éreztem, hogy igen, ebből lehet valami. Valami, ami ugyan meg nem szünteti a problémát, s ezt nem is lehet elvárni egyetlen rendezvénytől, hanem egy kicsit közelebb hozza hozzánk a hajléktalanokat, s megmutatja, hogy igen, köztük is vannak rendkívül tehetséges emberek, akiket érdemes felkutatni. Számomra valódi meglepetés volt, amikor kiderült, hogy komoly zenekar, s számos fellépést a háta mögött tudó színjátszó csoport is összeállt hajléktalanakból. Ráadásul ők is eljönnek gálaestünkre, s például szolgálhatnak társaik számára.
Mint azt már említettem, egy rendezvény nem fog mindent egy csapásra megoldani. Sajnos másnap ugyanúgy lesznek fedél nélküliek az utcán, ám remélhetőleg mi már más szemmel fogunk rájuk tekinteni, s ami még fontosabb, a tehetségkutatón résztvevők egy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, ami kapaszkodót tud nyújtani nekik a későbbiekben is. Egy kapaszkodót, mely rossz pillanataikban kihúzhatja őket a reményvesztettség és beletörődés fogságából.
HHHViki
